Dr. Mészáros M. János a magyar állatorvosi numizmatika úttöröje
(Dr. Bartalis Imre “Velünk élö történelem” cimü könyvéböl. Az alábbi irás az Állatorvosi Kamarai Hírek, 2005. 16.5. 49-52. számában jelent meg.)
„1929. április 29-én születtem a Komárom megyei Mocsa községben. Szüleim nyolc katasztrális hold szántóföldön gazdálkodtak. Anyai nagyszüleim kisbirtokos földművesek voltak, apai nagyapám kisiparos, bognár-kovács mester volt. Apámnak bognársegédi képesítésevolt, és ebben a szakmában is tevékenykedett. Testvéreim nem voltak. Az általános iskola hat osztályát szülőfalumban végeztem kitűnő eredménnyel. Vézna testalkatom miatt nehezen bírta a földműves munkát, tanulni ellenben szerettem. Szüleim ezért gimnáziumban való továbbtanulásom mellett döntöttek. (tovább…)
Dr. Muray Tibor, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar 
Horn Artúr a huszadik század legnagyobb hatású állattenyésztő tudósa és tanára volt. Arra nevelt és tanított, hogy értékrendünkben a legnagyobb erényt a közösség szellemi és anyagi gyarapítása jelentse, a törekvés, hogy munkánk révén gondjainkra bízott tenyészállatok egyre jobbak legyenek, s ennek révén a tenyésztők is gazdagodjanak.
Amikor 1981-ben végeztem az Állatorvostudományi Egyetemen, akkor az évfolyam nagy tablóképén ez a kép volt Dr. Fehér György professzor Úrról. A végzésem óta nem találkoztam professzor Úrral, úgyhogy bennem mindig ez a kép marad meg.
Pethes György Professzor Úr életének 82. évében, 2008. január 30-án elhunyt. Élettani és Biokémiai Tanszék nagy tisztelettel őrzi emlékezetében. Pethes György professzor Úr 1948-tól 1990-ig dolgozott az Élettani és Biokémiai Tanszéktanszéken és jogelődjei kötelékében. 1973-tól 1990-ig a tanszék vezetője volt. Nemzetközi szakmai elismertsége nemcsak a maga, hanem munkatársai számára is komoly lehetőséget biztosított a szakmai kibontakozáshoz. Szervező munkájának egyik legjelentősebb eredményeként 1980-ban az Élettani Világkongresszus egyik szervezője volt. 
Rohan az idő! Immáron 10 éve lesz annak, hogy 1989. február 20- án dr. Bödecs Lajos, a Veszprém Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatója visszaadta hívő lelkét teremtőjének. Koporsóján az állt, hogy élt 60 évet. Temetése a veszprémi temetőben „zajlott” le. Nem túlzás a „lezajlás” szó használata, hiszen a végső tisztesség megadására közel háromezer ember gyűlt össze. A MÉM, az egyetem, a főváros és minden megye állat-egészségügyi állomásainak dolgozói, a megyei tanács, egyéb intézmények, rokonok és barátok rótták le kegyeletüket. Az óriási forgalmat kirendelt rendőrök irányították, mert a temető melletti út két oldalán a kilométeres hosszúságban sorakozó autóbuszok és személygépkocsik nehezítették a közlekedést. A több száz koszorú és virágcsokor, amely embermagasságig borította a sírt, a szeretet, a megbecsülés, egyben a megdöbbenés megannyi megnyilvánulása volt.
